„A jövőm olyannyira kérdéses, hogy lassan már engem is érdekelni kezd, és ez nem csekélység.”
( Leonce és Léna: Büchner )

Huszonhárom évesen írta ezt a komédiáját Büchner, ahol két fiatal, Leonce és Léna úgy döntenek,
hogy elmenekülnek a felnőtt élet felelőssége elől. Válaszokat keresnek. Ki vagyok én? Mit szeretnék
igazán? Mire vagyok képes? Kikre van szükségem? Kiben bízhatok? Hogyan, merre tovább? Mi a
boldogság? Sok kérdés. A megtapasztalás, a saját élmény, az átélés ad hiteles válaszokat. Többet,
igazabbat, mint a könyvek, a filozófia és bölcs tanárok magyarázatai. A saját bőrön átélt élményeket
keresik, mint a legtöbb fiatal. Ez a megtapasztalt világ aztán eligazít a káoszban, eljuttat a tanulás, az
olvasás, a jó színházi előadások öröméhez, kinyitja a világ sokszínű kapuit a lehetőségekre.
A Kecskeméti Színjátszó Műhely lehetőséget ad az ilyen jellegű játékos tevékenységekre, a
megtapasztalás ízére, a rácsodálkozás örömére. Az általános iskolás korosztálytól a fiatal felnőttekig,
sőt a nyitott lelkű felnőttekig is. A foglalkozások vezetői, tanárai is olyan tapasztalattal, kíváncsisággal
és tanulni vágyással dolgoznak, amellyel egyfajta baráti, alkotói közösséggé válnak a csoportjaikkal.
A műhely egész Kecskemét, sőt vonzáskörzete színjáték iránt érdeklődő embereit szeretettel fogadja.
Nincs különbség abban, hogy ki melyik iskolába jár, vagy hol dolgozik. A közös élmények, a közös
érdeklődés, a közös lakóhely kovácsolja össze a tagságot, így erősítve a szülőföld iránti szeretetet,
hűséget. Soha nem felejthetők ezek a boldog tevékenységek.

Honnan is indultunk?
Meghatározó kiindulópont volt a Katona Gimnázium „Katonások” színjátszó műhelye.
„Nagyon szeretem Kecskemétet, mert jó emlékeim vannak, kitűnő alapokat kaptam ott. A Katona
József Gimnáziumba jártam, és tagja voltam az iskola színjátszó körének. Nagyon fontos
megemlítenem Orbán Edit nevét, akinek sokat köszönhetek. Ő volt a színjátszó kör vezetője, és ő
készített fel a színművészeti felvételijére.”
/ Orbán Edit, „Editnéni”, Toldy Ferenc-, Radnóti, Bonus Bona- díjas tanárnő, a műhely elindítója./
Bata Éva Soós Imre-, Ruttkai Éva-, Varsányi Irén-díjas színművésznő emlékezik így diákéveire 2020-
ban egy riportban. Éva indulása és életútja példaértékű, ha a tehetséggondozás fontosságáról,
folyamatáról beszélünk. 2005-ben érettségizett, azonnal felvették a Színművészeti Egyetemre!
Sok-sok színjátszós diákunk találta meg a helyét más szakmákban, értek el sikereket, rájuk is büszkék
vagyunk, mert a színjátszás nekik is segített a pályaválasztásban, a harmonikus, boldog életvitel
kialakításában, a barátokkal, élményekkel való gazdagodásban!

Mi a titok? Dióhéjban úgy foglalhatnánk össze, hogy a tehetségek felismerése, gondozása,
képességeik szakszerű fejlesztése, következetes, személyre szabott kitartó munka! Mindezt egy
szeretetteljes, oldott, vidám légkörben, egyéni és csoportos közegben, komplex
személyiségfejlesztéssel, erős motiváltsággal. Tanórán kívüli lehetőségek erre a színjátszó, dráma- és
színháztörténeti és versmondó szakkörök, a közös színházlátogatások Kecskeméten és Budapesten, a
versenyek, fesztiválok. Hosszan sorolhatnánk a kiváló verseny- és felvételi eredményeket.
A műhely akkor vált igazán kecskemétivé, amikor a volt katonás színjátszó, Sárosi Gábor színészként,
rendezőként visszatért Kecskemétre, és a Katona Gimnáziumban, valamint más középiskolákban, az

 

 

Ifjúsági Otthonban, a Ciróka Bábszínházban elkezdett színjátszó csoportokat szervezni. A cél az volt,
hogy a város diákjai lehetőséget kapjanak a színjátékra, ismerjék meg egymást, figyeljék egymás
munkáját!

 

 

A terv jól sikerült. A színházi nevelés egyre több fiatalt vonzott, majd megalakultak a felnőtt,
csoportok is. Ma már több volt kecskeméti műhelytag tér vissza csoportokat vezetni, sőt, megalakult
az ETAP nevű színházi társulás, amelyben olyan színészek játszanak, akik Kecskemétről indultak!
A színjátszók nagy nyári eseménye a PASZT, a parádfürdői színjátszó tábor, immár 20 éve. Szakmailag
igényes vezetőkkel, művészekkel folyik a munka, csodálatos előadások születnek, örök élmény
mindenkinek.

 

 

 

 

Színművészeink:
Bata Éva, Czitor Attila, Bárnai Péter, Nagyhegyesi Zoltán, Pallagi Melitta, Spiegl Anna, Varga Bori,
Mészöly Anna, Gyurkovics Zsófia, Péteri Lilla, Konfár Erik, Kiss Nikolett, Szalai Katalin, Virágh Panna,
Pallagi Melitta, Varga Levente, Bartus Bertalan és még sorolhatnánk.

Az elmúlt 30 évben több mint 40 diák szerezte meg a színházi, vagy filmes szakmai végzettséget,

nekik ezúton is sok sikert, és erőt kívánunk!

 

 

 

 

Kelemen László, Katona József, Ruszt József városában mindig újult erőre kap a színházi élet. Nem
csak a kőszínházi formákban (Katona József Nemzeti Színház, Ciróka Bábszínház), hanem az amatőr,
műkedvelő csoportokban, és a diákszínjátszásban is. Sok nehézséggel küzd a gyermek- és
diákszínjátszókat összefogó Színjátszó Műhely (anyagi támogatások és hely hiánya!!), de a színházi
nevelés hasznosságának felismerése, a hagyományok őrzése, a lelkes szakemberek odaadó munkája
mindig újjáéleszti a műhely munkáját. A szülők és diákok egyre többen felismerik a színjáték hasznát,
személyiségformáló erejét, örömforrását, és ez lendületet ad a folytatáshoz.
Kecskemét, 2026. augusztus